Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató (részletek)
Kártyán ezer tallért nyert és
mulatni ment a kis sertés.
De rátették a sütőre,
csupa piros lett a bőre.
Öreg cápa feddi lányát,
mert riszálja az uszályát:
Bezzeg az a tintahal
mintahal.
Kopogtatnak: - Nyitni tessék!
- Ki az? - kérdik a kis kecskék.
- Rajta, nyissátok ki, én a
megbízható, jó hiéna.
Nyílt tengeren jár a gálya,
épp felette száll a gólya,
szárny a karja, csőr a szája,
csőre hegyén csüng a pólya.
Mért teve a teve?
Mivel ez a neve.
Ha más neve volna,
már nem teve volna.
Derék állat a kobra,
nem ugrik rá Jakabra:
mivel Jakab Kenesén él,
Indiában a kobra.
Mért cikáznak a kis fecskék?
Hogy az eget kékre fessék,
s ha mindenütt van már festék,
"Kész a tavasz" - jelenthessék.
Lustán fűre heveredve
zenét hallgat a vén medve.
A szorgalmas marabú
szépen tanul arabú'.
Mért tanulnak a kis vércsék?
Azért, hogy a leckét értsék.
Tanítójuk egy hasas,
pápaszemes, lomha sas.
Így szól fiához a bagoly:
- Ha ügyvéd vagy, hát csak magolj.
Mert nemsokára felkeres
a felperes.
- Kérdezzétek meg a kányát,
fehérre mért festi lányát.
- Hiszen mi is megmondhatjuk:
így készülnek a kis hattyúk.
A hermelin mint a hó,
de nagyon jó tanuló:
folyton írt. Mi lett a vége?
Tintás lett a farka vége.
Ez a fényes szőrű vidra
azért mászott fel a hídra,
mert tudja, hogy szép a szőre:
így vár a fényképezőre.
- Szorgoskodnám - szól a hangya -,
ha a tücsök békén hagyna:
de rázendít folyton s megint:
csak táncolnak rumbát, bigint.
Csak füvön él a kis zebra,
de most rákapott a zabra:
végül is elvitték Szobra,
ott szoktatják szebbre-jobbra.
- Kegyed csinos - mondja a csíz a légynek,
de nem törődik az a kerge bókkal,
szemét lehunyja, orrát veti légnek,
és kézenfogva elsétál a pókkal.
Őrizete mellett a vén szülőknek
a madarak estélyre készülődnek.
- Hogy fészülködjem? - selypít az ökörszem, -
E cúf teremben nincen még tükör szem.
- Mennyi most a sóska? -
ezt kérdi a sáska.
Minden karján kétmillió
bevásárló-táska.
- A rajomban mindenkinek
fáj a szárnya, lába:
engem küldtek egyedül az
önkiszolgálóba.
- Mért jársz a szöcskével,
ki örökké szökdécsel? -
kérdi lányát a giliszta.
- Azért, mert erkölcse tiszta,
mást is szelídségre nevel:
a rigóval nem megyek el:
félek, hogy még fölnégyel.
- Német kegyed, minthogy Herr Nyó?
- Magyar vagyok - szól a hernyó -,
de több nyelven hallgatok,
még órákat is adok.
- Nézd csak, milyen szép a márna!
Mi lenne, ha velem járna?
- Hagyd, hisz olyan nagy a szája!
Lám a rája fütyül rája.
Megy a hajó, nézd a nyulat:
Lepencéig rajta mulat.
De a dühös orángután
Kiszáll nyomban Horány után.
Ez a cinke oly picinke,
falevélből van az inge,
pókhálóból a szoknyája,
makkhéjból a csizmácskája.
- Hogy van, kedves jó daru?
- Mostanában cudarú':
de ha több a kígyó, béka,
azt kiáltom hogy, "Heuréka!",
nem leszek már szomorú.
Egy már nem fiatal bolha
beugrik az italboltba.
- Sört kíván, bort vagy töményet?
- Egy csaposnőt, jó keményet,
sűrű piros vérűt.
Így ni! Megvan! Régi kedvem
máris visszatérű't.
Ez itt a ló,
ez a paci,
ez a póni-pacika
a sörényük libben-lebben.
Az elsőn ül Vajna Jancsi,
másodikon Bródy Misi,
a legszebben, legkisebben
Devecseri Lacika.
Ha ő azt mondja: - Gyia! -
száll a három paripa
hegyeken és völgyeken át,
dombokon és bérceken:
Misi fogja a ló nyakát,
Jancsi vacog kegyetlenül:
egyedül csak Lacika ül
peckesen és délcegen.
Sokat ivott az ökör,
de a róka rászólt:
- Ne látogasd a kocsmát,
inkább csak a jászolt.
Tudom, mi a jómodor:
és ha majd rókázol,
ökrendeznem kéne nekem
udvariasságból:
s azt valahogy nem szeretem.
A szerelmes galambokhoz
epésen szól az ángolna:
- Ha a szárazföldön élnék,
az én szívem is lángolna.
Díjat nyert a tenyészbika,
gratulál a sz*rvas:
- Be jó érzés: ha az állat
egyszer diadalmas:
a hiúság régi fájó
sebei is behegednek. -
Útközben még visszafordul:
- Kézcsókom a teheneknek.
Zsiga kutya olyan kutya,
levegőben visz az útja:
útvonala Párizs-Buda:
hátán hord egy ládikát,
abban viszi ide-oda
Danikát és Ágikát.
A yeti egy olyan majom,
amelyik már majdnem ember:
fenn mászkál a Himaláján
roppant erős türelemmel.
Vár még vagy százezer évet,
hogy akkor emberré téved.
Lába nyomát vígan veti,
derűlátón szól a yeti:
- Ha levetem régi énem,
nem lesz abból semmi bajom,
mert cserében
ma is él sok olyan ember,
amelyik már majdnem majom.
- Mars bele a cseresznyébe!
- küldi fiát a vén kukac. -
Addig rágod szépen, míg a
másik felén ki nem lukadsz.
- Apám - így szól a kis bálna
hadd mehessek el a bálba.
- Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer.
- Édes párom, adj egy csókot
- kéri Pókné a zord Pókot.
- Elkapott a méreg sodra
nem szomjazom a csókodra,
inkább egy jó korsó serre.
Készülök a válóperre.
Holló szól rá a csókára:
- Mire vágyol? - Egy csákóra:
a hadnagynak a civilnél
könnyebben megy a csók-óra.
Föladok egy rejtvényt: tudom
meg nem fejti kelmed:
melyik állat az, amelyik
jön, amikor elmegy?
Sok seregély seregel,
sok szőlőszem pereg el,
hajtani a szárnyuk:
Arthur, Éva hessegetve
kiáltozik rájuk.
A sok seregély ilyenkor
úgy tesz, mintha elsuhanna:
de mindig csak jönni látja
őket Arthur, Éva, Anna.
- Korai neked a konty! -
ordít lányára a ponty.
- ha meglátlak a csukával,
összetörlek, te poronty!
A zsiráfnak neve régen
ez volt: foltos nyakorján.
Áll előtte egy kisfiú,
kinek neve Adorján.
- Beszélgetnék véled - így szól -,
csakhogy nincsen lajtorjám.
De jó, hogy fönt száll a fecske,
és a földön jár a kecske.
Mert ha fönt szállna a kecske,
s fejünkre drazsé esne:
s ha lent járna a sok fecske,
megbotlana a fészkükben
az ügyetlen gyerekecske.
Koncerteznek a békák,
ha megjön az alkony:
hallgatja egy kislány őket
a lóherés parton.
Kikukkant egy vén brekegő:
- Ez az idő megfelelő:
ide figyelj, Nyíry Klári:
ha jó leszel,
és jól eszel,
te fogsz mindent dirigálni.
Gólya jöve, kelepele:
- Nyisson ajtót, kedves pele:
gyereke jött, nem levele:
egész csőröm tele vele.
- Ne ugrándozz, ne táncolj, ne bomolj,
az iskolásfiúcska mind komoly. -
Garázda kölykét inti így a moly.
Ritka jó bor a tokaji aszú,
fel is öntött a garatra a szú,
s oly melege lett tőle, hogy ha fú
az északi szél, neki az smafú.
Aztán persze jár a fában:
recseg a sok régi bútor.
S ő felkurjant: - Általában
nem ijed meg, aki bátor.
Ide figyelj, Piri, Pista,
ezért ne légy spiritiszta,
nem ős király, régi herceg,
csak én vagyok, aki perceg.
Nagy gavallér víz alatt a
kikent-kifent Csibor Tibor,
rárohan a kis halakra,
a szívükbe beletipor.
- Mondja kedves csalogány,
miért olyan halovány?
- Elhagyott a kedvesem,
éjjel-nappal keresem.
A hód, arcán enyhe pírral,
csókolódzik a tapírral.
Rosszalja a jegesmedve:
- Nem vagytok még megesketve!
Fekete az ablakpárkány,
rákönyököl a kis sárkány:
hat feje néz az utcára,
egy a leckét bent biflázza.
Egy tapasztalt bölcs menyét
noszogatja a menyét:
- Jól surranj az ólba, lányom:
mert nekem olyan a lényem:
mindig friss csirkére vágyom:
fölösleges pihenőkről
s az ügyetlen, puha nőkről
nagyon rossz a véleményem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
