Néhányan az óraátállítás, sokan pedig a táv (15 km) miatt nem jöttek el.

Külön busszal utaztunk el Miskolc-Tapolcára. Mikor odaértünk fényképeztünk, neveztünk, energiát gyűjtöttünk (ettünk).

Elindultunk, először a műúton. Vegyesen voltak emelkedők és lejtők, s vízszintes és egy kevés elszórt kavicsos rész. Az aszfalton haladtunk egészen egy ragasztószalaggal készített nyílig.

Az a nyíl mutatta, hogy a földútra kell térnünk. Őszintén megvallva, mindenki nagyobb sárra számított. J

Itt is volt sok emelkedő és lejtő, bár előbbiből több… L

A terepen volt az első ellenőrzőpont. Ezt megelőzően nagyon meredek emelkedőn mentünk fel és kb. 5-10 méterre pihentünk meg az ellenőrzőpont előtt. J

Az ötödikes Andók Reginával már a második ellenőrzőpont előtt elkezdtem szóláncozni, Kaulics Dóra is elkezdte a szóláncot, de megunta.

A második ellenőrzőponton megint ettünk, megpihentünk. Mikor tovább indultunk, nagyrészt (szerencsére) lejtő volt. Megnéztünk egy forrást, sajnos a nevére nem emlékszem, majd kitérő utunk véget ért, visszatértünk a rendes útvonalra. Sokat gyalogoltunk, áthaladtunk kőszállító alatt is, amin a bányából szálítják ki a követ. Egy furcsa nevű utcát is találtunk (Ivó utca) és ekkor már nem messze voltunk a céltól. Kevés gyaloglás után megérkeztünk a Barlangfürdőhöz. Ott gyülekeztünk, így hirtelen utolsóból első lettem. Krisztina tanár néni ( az osztályfőnökünk) azt mondta, hogy az első három gyerek aki beér a célba, az csillagos ötöst kap. De csak azután futottunk, miután átértünk az út túloldalára, mert nem akartuk otthagyni a fogunkat. Végül 3.-ként érkeztem be a mi iskolánk tanulói közül.

Igaz, nem helyezésre ment ez a túra, de jól szórakoztam.