December 4. Borbála napja

Termésjósló nap. A gyümölcsfákról lemetszett ágat melegre tették, s ha az karácsonyra szépen kizöldellt, az jó termést jósolt a következő évre.

Borbála napján az asszonyok nem fonhattak, mert az rosszat jelentett, például azt, hogy meg fog sántulni a szarvasmarha. Egyes vidékeken ezt az elképzelést konkrétan is megmagyarázták. Ha az asszony fon, akkor Borbála behajítja az ablakon az orsót, a fonál kóccá válik, rátekeredik a marhák lábára, és azok lesántulnak.

December 6. Mikulás, Miklós napja

Miklós kis-ázsiai szent püspök volt a IV. században, aki a legenda szerint örökségét szétosztotta a szegények között.

A néphitben Miklós napjához időjóslás kapcsolódik. A baranyaiak szerint e nap megmutatja, milyen idő várható karácsonykor. Miklós napjához régen is hozzá tartozott a falvakban is a mikulásozás. Beöltözött emberek járták a falut krampuszokkal, és ajándékokat osztottak. A rossz gyerekeket - akik nem imádkoztak, vagy nem jártak templomba - jobban megbüntették, mint manapság. Megvesszőzték őket.

December 13. Luca napja

Rengeteg szokás kapcsolódik ehhez a naphoz, hiszen Luca napját a legfontosabb gonoszjáró napnak tartották. Ilyenkor volt a legerősebb a boszorkányok, a bűbájosok hatalma.

December 21. Tamás napja

Jézus tanítványának, Tamás apostolnak az emlékünnepe. Ő volt a tanítvány, aki nem hitt Jézus feltámadásában, ezért hitetlen Tamásként emlegetik. Tamás napon már szentelik a karácsonyi ételeket. A néphit szerint Tamás napja kiválóan alkalmas disznóölésre. (Ez persze sokéves tapasztalaton is alapul, hiszen ilyenkor már általában beállt a fagy. A Muravidéken úgy hitték, ha valaki ezen a napon egyszer már ölt disznót, akkor utána minden évben ezt kell tegye, mert különben Tamás öl, és elpusztul valamelyik állat. Máshol attól tartottak, hogy Tamás megöli a baromfiakat. Ezért baromfivész ellen mézet szenteltek, és ezt adták a tyúkoknak.

December 24. Ádám-Éva napja

E napon böjt van, ezért karácsony böjtjének is nevezik. Számos népszokás, hiedelem tartozott ehhez a naphoz. Mezei munkát már ilyenkor nem végeztek. Az asszonyok takarítottak, sütöttek, főztek. A férfiak kiseperték az udvart, kitisztították az istállót. A kölcsönkért tárgyakat, eszközöket visszaadták / visszakérték, mert úgy tartották, ha a tárgyaik másoknál maradnak, az elviszi a szerencséjüket. Ezen a napon és a karácsonyra való készülődés időszakában is jellemző a köszöntés. Különböző vidékeken ennek más-más hagyományai vannak. Jellemző volt sokhelyütt, hogy 24-e éjjelén pásztorok járták a falut, nagy zajt csapva "űzték el a gonoszt". Egyébként különböző korcsoportok különböző napszakban jártak köszönteni. Délben kezdték a gyerekek, vacsora után a fiatalok, este 9 után a felnőttek, többnyire a házas emberek. A köszöntés fajtái: kántálás (énekelve jártak házról házra), a betlehemezés (betlehemmel jártak, megjelenítették a bibliai jelenetet, a pásztorok köszöntését, stb. ), vagy szálláskeresés (eljátszották, mikor Mária és József szállást keresett). A különböző köszöntések feladata volt a következő évi termékenység, bőség, szerencse biztosítása.

A 24-i eseményekben fontos szerepet játszott a vacsora. A katolikus egyház valaha szigorú böjtöt rendelt el erre a napra. Ekkor a böjt az éjféli miséig tartott, később az egyház megengedte, hogy a böjt alatt is napjában egyszer jól lehet lakni. Ekkor nőtt meg a jelentősége a karácsonyi ebédnek vagy vacsorának. A jellegzetes 24-i, esti ételek azonban még ma is őrzik a böjti étrendi szokásokat. Ilyen például a halfogyasztás szokása, vagy a jellegzetes karácsonyi mákos guba. Fontos volt a karácsonyi asztalra és alá tett dolgoknak a szerepe is. A karácsonyi abroszból vetettek később először az évben, mert az termékenységet hozott. Az asztal alá gazdasági és házi eszközöket tettek, mert ezek ott megszentelődtek, és ezáltal később hatékonyabbak voltak. A karácsonyi ételek maradékát (karácsonyi morzsa) az asztalon hagyták, mert később mágikus tulajdonsággal bírtak. Azt tartották, hogy az ilyenkor hazajáró holtak ebből esznek. Ez az időszak egyébként a természetfeletti lények eljövetelének időszaka is volt. Az éjféli misén a templomban a lucaszékre állva meg lehetett látni a boszorkányokat. Egyes hiedelmek szerint ilyenkor meg lehetett érteni az állatok beszédét is.

December 25. Karácsony napja

E nap a téli napforduló ideje, különböző vallásokban a napistenek ünnepe. A keresztények ezen a napon Jézus Krisztus születése napját ünneplik.

A keresztény családok ilyenkor elmentek a templomba, utána megebédeltek a karácsonyi asztalról. Az ünnep családi körben telt.

Ezen a napon semmilyen munkát nem szabadott végezni, sokhelyütt még a seprést is tiltották, s ilyenkor az istállóból a trágyát sem szabadott kihordani. Néhol a főzés is tilos volt az emberek elképzelése szerint. Ezért jellemző - a máig is fennmaradt hagyomány - hogy kocsonyát ettek. Ezen a napon is jártak a karácsonyköszöntők. Betlehemeztek, pásztorjátékot mutattak be, s ezzel ajándékokat gyűjtöttek.

Természetesen, mint minden fontosabb fordulóponthoz a néphitben, ehhez a naphoz is kapcsolódott időjárásjóslás. Bácskában, Bánátban, Szerémségben úgy tartották, ha karácsony vasárnapra esik, akkor jó tél, szeles nyár, se meleg, se hideg tavasz, de bő termés és nagy állatszaporulat várható. Ha hétfőre esik, akkor ködös tél, szeles tavasz, jeges, viharos nyár várható, valamint dögvész, és állatpusztulás. Ha keddre esik 25-e, akkor nagyon hosszú lesz a tél, nedves a tavasz, sok gyümölcs és szőlő várható. Ha szerdára, akkor kemény zúzmarás tél, kemény tavasz, nedves nyár, kellemes ősz, és sok gabona lesz. Ha csütörtök, vagy péntek az ünnepnap, akkor kellemetlen tél és forró nyár lesz, de hullani fognak az állatok. A szombaton ünnepelt karácsony jó telet, szeles tavaszt és nagy drágaságot hoz.

Egy másik elképzelés szerint a Luca naptól karácsonyig tartó időszak (12 nap) időjárását kell figyelni, annak ugyanis megfelel a következő év hónapjainak időjárása.

December 26. István napja

Egészség- és termésvarázsló napnak tartották karácsony másnapját. Ha jó idő volt, azt tartották, jó lesz a termés.

E napon is jártak még a betlehemesek, de az Istvánok - akikből akkoriban sok volt faluhelyen - egymáshoz is szívesen jártak ilyenkor köszöntgetni.

Az étkezések ilyenkor is még az ünnepi menüt jelentették. Húsleves, disznóhúsból készült főétel, kalács, bor, pálinka szerepelt a leggyakrabban az étlapon.

December 27. János napja

A harmadik karácsonyi napnak tekintették ezt a napot. Törökkanizsán egy érdekes jósló szokás kapcsolódott hozzá. A legények kivitték a szemetet az udvarra, s úgy tartották, amelyik irányból ilyenkor először hallottak valamilyen hangot, később abból az irányból fognak nősülni.

Az Istvánhoz hasonlóan a János is gyakori név volt, így természetesen ehhez a naphoz is elsősorban a nagy ünneplések tartoztak hozzá. A "jánosolók" köszöntése általában egy pohár bor felhajtásával járt. Ennek a szokásnak a magyarázata, hogy Szent János poharából erőt, egészséget lehetett meríteni. E nap emellett patkányűző, óvó, védő nap is volt. A régi baranyai szőlősgazdák ilyenkor bort szenteltek, s a szentelt borból aztán minden hordóba tettek, hogy a hordók tartalma meg ne romoljon.

December 28. Aprószentek napja

Aprószentek napján a bibliai időkben Heródes által megölt gyermekekre emlékeztek. Ezért ez a nap a gyermekek megörvendeztetésének napja volt. A kisgyerekek bábukat kaptak. Ők maguk is tettek azért, hogy megajándékozzák őket. Körbejárták a falvakat, és megvesszőzték egymást, és a háziakat, miközben különböző mondókákat mondtak, vagy játékos kérdésekre válaszoltak. Mindennek egészség és termékenységbiztosító szerepe is volt.

Felhasznált irodalom:

Penavin Olga: Népi kalendárium Forum kiadó, Újvidék, 1988.

Magyar Néprajz VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990.

Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások Universum Kiadó, Szeged, 1990.