Mikulás legendák

Sokan nem is tudják már, honnan ered a Mikulás. Felnőtt fejjel már csak arra emlékszünk, milyen érzés volt várni rá, majd örömmel meglesni, mit tett az olya nagy gonddal kifényesített csizmába.

Mikulás valójában szent Miklós püspök volt, egy igazi szakállas öregember, aki életét a jócselekedeteknek szánta. Sok száz évvel ezelőtt élt. Nem fehérprémes bundában, hanem vörös palástban járta csendben a várost, s adakozott a szegényeknek- kinek mire volt szüksége.   ~*°*~~*°*~~*°*~   A három szegény parasztlány   Akkoriban még másként működött a házasság: nem szerelemről, vagy családról, hanem hozományról szólt. Myrában élt három szegény parasztlány, egyedül. Nem volt senkijük, de már mindhárman eladósorba kerültek. A legidősebb lány már megtalálta a szerelmet, ám hozomány nélkül esélye sem volt, hogy összeházasodhasson választottjával. Egy este a kisebbik nővér halk motozásra lett figyelmes. Borzasztóan hideg volt, ezért magára kapott egy vastag köpenyt, s úgy nézett ki a tornácra. Kinyitotta az ajtót, s egy hatalmas, pénzzel teli zsákot talált. Körülnézett, de már nem látott senkit. Miután a nagyobbik testvér férjhez ment, még kétszer megtörtént a csoda. Bár nem tudták ki lehetett a jótevő, a kisebbik lány még látott a távolban egy vörös palástot, és egy hatalmas süveget. Ma már tudjuk, hogy Szent Miklós püspök volt az.   ~*°*~~*°*~~*°*~   Mikulás halála után is több legenda látott napvilágot. Immár a mennyből segítette a hozzá fohászkodókat.   ~*°*~~*°*~~*°*~   Az öreg házaspár   Volt egyszer egy öreg házaspár. Szépen éltek, ám egy dolog mégis hiányzott egy gyermek. Nem volt se éjjelük, se nappaluk, hiányzott nekik a gyerekzsivaj. Mivel Szent Miklós sok emberen segített már, úgy döntöttek, hozzá imádkoznak a gyermekáldásért. Úgy döntöttek fogadalmat tesznek: ha gyermekük születik, egy színarany kelyhet készíttetnek Szent Miklósnak. Nem is kellett sokat várniuk, hamarosan megszületett a gyermek. Rengeteg gondot okozott, igazi kis hétördög volt, de végre gyermekzsivajtól lett hangos a ház, s melegség költözött az otthonukba. Elindult hát az öreg paraszt az ötvöshöz, s egy birka árán elkészíttetett egy csodálatos réz kelyhet. Nem aranyból volt, ahogyan megígérte, de ugyanolyan szép volt a fénye. Elhatározták, hogy elmennek Myrába, és elviszik a kelyhet Miklós püspök templomába. Veszélyes hegyeken és gázlókon keltek át, majd megálltak és lepihentek. A kisfiú nagyon megszomjazott, így elment a közeli patakhoz. Ám amikor a tó fölé hajolt, belecsúszott, s a víz magával ragadta. Amikor apja észrevette, hogy fia belecsúszott a vízbe, már nem tudott rajta segíteni. Úgy döntött elmegy a templomba. Mikor odaért, megkérdezte az urat, miért tette ezt vele, hiszen elkészíttette a kelyhet, melyet közben az oltárra helyezett. Ám a kehely –mintha egy kéz lelökte volna-, legurult az oltárról. Ekkor megjelent a fia s elmesélte: valami kiemelte őt a vízből, így nem halt meg. Szent Miklós volt az. Tudta, hogy idejön az apja, ezért rögtön ide indult. Az apa nagyon megörült, s elkészíttette a színarany kelyhet, melyre ígéretet tett.