Rudabánya és az emberré válás korai szakasza

Földünk élővilágának története az állandó változások története. A törzsfejlődés - evolúció - bizonyítékait a földtörténeti múlt üledékei őrzik. Különlegesen értékesek számunkra azok az ősmaradványok, amelyek az ember, és az emberhez közel álló lények - főemlősök - fejlődését bizonyítják, dokumentálják.

Az emberré válás korai szakaszának kiemelkedő jelentőségű leletei kerültek elő az 1960-as években Rudabánya külszíni bányájának lignit rétegeiből. Hernyák Gábor, a bánya főgeológusa érdekes ősmaradványokat talált a Vilmos-bánya területén. A leleteket 1967-ben juttatta el Kretzoi Miklós paleontológushoz, aki a maradványok között az emberré válás korai szakaszának bizonyítékát ismerte fel. A csontokat meghatározva, egy állkapocs alapján új fajt írt le, Rudapithecus hungaricus Kretzoi 1967 néven, majd közel egy évtizeden át őslénytani ásatásokat folytatott a lelőhelyen. A Rudapithecus - közkeletű nevén, "Rudi" - az emberszabású majmok között olyan jellegzetességeket mutat, melyek a további, ember-ősök irányába vezet. A lelőhelyen a Rudapithecus mellett további három új ősi emberszabású majom nemzetség maradványai kerültek elő, melyeket az ásató Bodvapithecus altipalatus, Anapithecus hernyaki, Ataxopithecus serus néven írt le.

A leletek kora megközelítőleg 10 millió év. Ez a földtörténeti újkor vagy kainozoikum miocén/pliocén időszakának határa, a Kárpát medencére kidolgozott helyi kronológia szerinti Pannon időszak, mely nevét a Pannon tengerről kapta. Ez a fokozatosan kiédesedő vizű sekély tenger a mai Magyarország jelentős területeit borította. Partját mocsaras erdők szegélyezték, ahol a mainál enyhébb, csapadékosabb klíma uralkodott. A tengerparti mocsarak maradványai ma az Északi Középhegység lábainál húzódó lignit-telepek. Ilyen lignittelepen került elő Rudi is. A szenesedett rétegekben gazdag és változatos, a Pannon időszakra jellemző ú.n. Hipparion (háromujjú ősló) - fauna mocsárban elpusztult, vagy oda besodródott állatfajainak csontmaradványai és a környező gazdag növényvilág együtt őrződtek meg számunkra. Ezek többnyire ma már kihalt fajok, melyeknek rokonai azonban ma is élnek, főleg a szubtrópusi és mediterrán régióban.

A lelőhely legfontosabb leletegyüttese azonban kétségkívül az emberszerű főemlős-anyag. Ennek jelentősége, túlzás nélkül mondhatjuk, világszintű. A leletek részletes feldolgozását több évtizedes munkával az ásató, Kretzoi Miklós végezte el. Kretzoi Miklós kutatásainak eredményeit a Magyar Nemzeti Múzeum jelentette meg, angol nyelven [The Fossil Hominoids of Rudabánya (Northeastern Hungary) and Early Hominisation].

A kutatásokat a nyolcvanas évektől Kordos László irányításával a Magyar Állami Földtani Intézet tovább folytatta.