Szerintem mindenkinek van verekedős osztálytársa (latinul: verekedis ostaytarsis), és mindenki azt mondja, hogy zavaró.

Aki még néha a tanárra sem figyel, és nem is fogad szót neki ( néha én sem fogadok szót, de nem vagyok verekedős), akkor azt meg kell nevelni, bizony.

Tudniillik, hogy némelyik verekedős ha elkezdi, meg sem áll, de sértődékeny és tettetős verekedősek is vannak. Elsőre kedvesek, aztán verekedni kezdenek, adunk nekik még egy esélyt, aztán még egyet, megint , megint, megint, és ez így megy tovább, amíg be nem sokallunk. Meg kell nevelni és erre néhány módszertani recept.

Először célt kell kitűzni elé, pl.:

1. Ha nem verekedsz, akkor feloldom a letiltásodat MSN-en!

2. Ha nem verekedsz, megengedem, hogy megtartsd azt a kocsit, amit évekkel ezelőtt vettél el!

3. Ha nem verekedsz, rajzolok neked egy Langborghini Murciélagót vagy egy Kispolskit!

4. Ha nem verekedsz hozok neked egy csokit!

5. Ha nem verekedsz, átküldök E-mailben néhány képet!

6. Ha nem verekedsz nem árulom be anyukádnak a jó nagy egyesedet!

7. Ha nem verekedsz, nem köplek be tanár néninél, hogy puskáztál.

És még folytathatnám…

Ha a célkitűzéses módszer nem jön be, akkor ijesztgetni kell. Néhány példa:

1. Ha verekedsz, elmondom a legnagyobb titkodat mindenkinek!

2. Ha verekedsz, kupán váglak.

3. Ha verekedsz, lovacskázni fogok veled és azt mondom, hogy „paci”!!

4. Ha verekedsz, rád uszítom a kis tesómat, és ha Ő egyszer elkezd  idegesíteni, számára nincs megállás!

5. Ha verekedsz beárullak, és kapsz egy jó nagy beírást, meg egy egyest!

6. Ha verekedsz, elmondom a szerelmednek, hogy milyen pipogya vagy.

7. Ha verekedsz, úgy foglak szólítani, hogy „pisis”.

Ezt is sorolhatnám oldalakon át, de csak ennyit írok.

 Egy jó, és egy rossz hírem van a neveléssel kapcsolatban, de a rossz az még elviselhető. Sőt! Akár jó szórakozásra is alkalmat ad!

A jó hír, hogy jól fog viselkedni, csak éppen az  a gond, hogy másnap már megint újra kell nevelni…

De hogy jól viselkedjen, ahhoz ennyi áldozat elképesztően kevés!