Szuhakálló Kazincbarcikától 5 km-re, a Szuha patak völgyében található. A falu neve írásos emlékekben először 1317-ben tűnik fel Karló alakban. Valószínűleg már ekkor nagyobb falu lehetett, mert 1356-ban itt tartották Borsod vármegye nemesi gyűlését. A falu neve talán a kallózó, ványoló vízimalomra vezethető vissza, hiszen ilyen malma volt a Sajón. A település 1555-ben leégett, majd pestis pusztított a környéken. A falut a Szuha patak mellett építették újjá Kálló néven, majd 1783-ban kapta a Szuhakálló nevet.

Településünkön szerencsére még sok régi parasztház található, bár állapotuk egyre inkább romlik, és nagyon sokat közülük átépítenek, modernizálnak. A képen látható ház például 1893-ban készült. Nagyon szépek a tornácos házak, melyekből elég sok van nálunk.

Én most egy tornác nélküli épületet, az 1831-ben készült Kisnemesi lakóházat szeretném bemutatni, amely műemlék jellegű.

Az 1800-as években a nemesi családok kastélyokban, kúriákban vagy lakóházakban éltek, melyek nagyon hasonlítottak a parasztházakra. A lakóház elsősorban a jobbágyság nagy részének volt a hajléka, de az egytelkes nemesek háza, bútorzata alig különbözött valamiben a jobbágyokétól. Gyakran igénye sem volt a kisnemesnek arra, hogy kövesse a nemesi mintákat és kúriában éljen. Általában azonban anyagi ereje hiányzott hozzá. Szuhakállóban a kisnemesek valamennyi építkezési módjára van példa. A kastély – melyben ma óvoda működik - és a Darvas kúria az igényesebb, gazdagabb nemesség lakóháza volt, míg az általam választott Kisnemesi lakóház a szegényebb nemességé.

Lássuk hát ezt a nagyon érdekes és szép műemléket! A szabadon álló téglalap alprajzú épület az utcával párhuzamosan helyezkedik el. Egy Geőcze nevű kisnemes építette 1831-ben, késő barokk stílusban. Falazata terméskőből készült, a boltíveknél téglát használtak. A képeken ezt láthatjuk éppen.

Ha a házak ablakait szemnek nevezzük, akkor a tetőt hívhatjuk frizurának. De a tetőnek nem csak szépnek kell lennie, hanem el kell látnia a feladatát, az épület állagának megőrzését. A mi épületünk tetőszerkezete szarufás, csonkolt nyeregtető. Az épület új tulajdonosa az életveszélyessé vált tetőt felújítatta és egy hagyományos nyeregtetőt alakíttatott ki. Ezen az ábrán a két típus közötti különbség figyelhető meg, és így fest ez a valóságban. Ezen a két képen jól látszik a szarufás tetőszerkezet. 1819-ig a tetőszerkezet zsúpfedésű volt, jelenleg cserépfedéssel rendelkezik.

A szimmetrikus főhomlokzat közepén nagy félköríves kőkeretes kapu nyílik. A két kapuszárny gazdagon díszített, a kapualj két csehsüveges boltszakaszos. Itt láthatjuk a gazdagon faragott díszítéseket, a kaput belülről, és a következő dia pedig a csehsüveges boltozatot mutatja.

A kaputól jobbra és balra 3-3 toszkán pilaszter között 2-2 db egyenes záródású ablak található. Pilaszternek nevezzük a fal síkjából kiugró, általában szerkezeti szerep nélküli, szögletes faltagoló elemet, amely lábazattal és fejezettel is rendelkezik, mint az oszlopok. Ezen a dián a nagyobb épületek és a kisnemesi lakóház pilasztere közötti különbség figyelhető meg.

Az ablakok felett díszes szemöldökpárkányok díszítik a homlokzatot. Szemöldökpárkánynak a nyílások felső keretelését nevezzük. A képeken jól látható, hogy a kisnemesi lakóházon kétféle is található belőle.

Az épület két osztatú, bal oldali szárnyában egy lakószoba és egy szabadkéményes konyha, jobb oldali szárnyában előszoba és egy nagyszoba található. A jobb oldali szárny teljesen alápincézett, az előszoba alatt boltozatos kőpince van. A konyha rejtett padlással rendelkezik, az udvari homlokzat felől lehet feljutni a tetőtérbe. A következő képek a kisnemesi lakóház belső, ritkán látható részét próbálják bemutatni. A lakóház érdekessége, hogy a szobák fűtését a kocsi aláhajtóból oldották meg ezeken az ajtókon keresztül.

A belső udvaron találjuk a gazdasági épületeket. A csűrt, amelyet ma is használnak. Valamint a melléképületeket, melyek hasonló falszerkezettel épültek mint a lakóház.

A hajdan esztétikus lakóház a borsodi kisnemesi építészet érdekes és sajátos példája. Sajnos sokáig nem gondozta senki – pénzhiányra hivatkozva – ami az épület életveszélyessé válását eredményezte.

Az új tulajdonos 2005-ben vásárolta meg az épületet. A tetőszerkezetet helyreállították, az életveszélyes állapotot elhárították. Szeretnék a lakóház felújítását folytatni, de csak úgy, hogy megmaradjon a műemléki jellege. Szeretnék megóvni a modernizációtól, hogy évtizedek múlva is a falu jellegzetes épülete lehessen. Sokan szeretnénk, hogy ez sikerüljön is nekik.