Hűséges barátaim
2008.04.18. 18:25
Kovács Martin 3. osztályos tanuló írása
Hűséges barátaim
Tavaly tavasszal sokat betegeskedtem, így szinte minden időmet ágyban töltöttem.
Lassan teltek a napok és unalmasan. A legjobban mégis az bántott, hogy nem mehettem ki a szabadba játszani a többiekkel. Egy gyönyörű napsütéses tavaszi napon aztán furcsa módon mégis új barátokra tettem szert.
Aznap korán felébredtem, mert egy huncut napsugaracska, akármerre fordultam mindig megcsiklandozta az arcomat. Még mindenki aludt nálunk, így csendben maradtam.
Ablakomhoz vittem egy széket, majd rátérdelve kinéztem. Összeszorult a szívem, ahogy láttam a vidám tavaszi tájat. Bánatomat vidám csiripelés zavarta meg. Egy mezei veréb pár repdesett az ablakomnál. Fészeképítéshez gyűjtöttek agyagot, gyökeret, szénát. Rám néztek, egy kicsit csiripeltek, majd tovaszálltak. Ettől a naptól kezdve minden nap így beszélgettünk reggelente.
Lassan meggyógyultam, újra járhattam iskolába, játszhattam a többiekkel, de nem feledkeztem meg kis barátaimról sem. Igaz egy ideje csak egyikük ébresztett reggelente, s ő is sietett mindig. Nem tudtam elképzelni mi történhetett verébéknél
Nagyapám látogatott el hozzánk egy alkalommal. S neki elmondtam e titkomat. Mosolyogva hallgatott, majd az ölébe ültetett, s megnyugtatott. Barátaim családot alapítottak. Ilyenkor a lány költi a tojásokat, a fiú élelmet keres. Általában 5-6, ritkán 7 fióka születik. Az élelemszerzés nem könnyű, hiszen permetezések után nincsenek rovarok, a kicsik pedig mindig éhesek.
Hazánkban egyenlőre még nem, de Európában rohamosan csökken a számuk. Mezőkön, réteken él, ritkán, főleg télen merészkedik házak , lakások közelébe, akkor is ennivaló után kutatva. Hasznos madár, hazánkban védett.
Bölcs nagyapámnak igaza lett, mert egy reggel már fiókáikkal látogatott meg a verébpár. Sokáig együtt jött hozzám a család, később egyedül is eljöttek a fiatalok. Tél elején madáretetőt készítettem, melyet kitettem egy fára, tele finomságokkal . Hűséges barátaim most is meglátogatnak reggelente. Míg ők vidáman falatoznak, én boldogan nézem az ablakomból ahogy esznek.
Védjük, óvjuk, etessük ezeket a hűséges kismadarakat, hiszen fontos tagjai a természetnek!
|